Milyen vicces mar,
hogy eloben elhangozhat egy olyan kerdes a nemet gyartasvezeto fele, hogy "Is it 3D, Max?"
Na, persze ez is egyike az olyan dolgoknak, amin az emberisegnek csak egy szuk szazaleka mosolyog. Meg kulonben is milyen tre mar nevekkel viccelni.
Hehe.
Tegnap
vallasos napot tartottam - egesz nal Omahhed isten nevet mormoltam. A ritualenak szerves reszet kepezte, hogy eros zajokra es fenyekre fejemhez kapva ossze kellett rogynom es el kellett jajgatnom harom plussz Omahhedet.
Na, ehhez kaptam egy remek cikket Mrs Baggins-tol.
a depressziomrol egyebkent
ennyit tudok mondani:
Skhizein (Jérémy Clapin,2008) from Bertie on Vimeo.
By the way
erdekes megfigyelni, hogyan terjednek a hirek a studioban: erkezesemkor a jol oltozott szepen kigyurt munkatarsak mosolyogtak ram szelesen, aztan volt egy-ket male-bonding pillanat a penteki sorozesek alkalmaval, par het mulva pedig elkoptak a hofeher mosolyok, viszont eloterbe kerultek a haveri hatbaveregetesek a sulyfolosleges szakallas reszlegtol, szoval azt hiszem elterjedt rolam a pletyka, hogy esetleg megsem vagyok meleg.
Kovetkezo eletemben majd igyekszem nazgulnak szuletni vagy kanadai favagonak.
Marianne
visszatert a lakasba, en meg rovid uton az agyan kotottem ki.
Jo, csak dumaltunk meg cigiztunk, en meg igyekeztem szelesen vigyorogni hatha az segit a helyzetemen. Segitett is, jokat kacarasztunk mindketten.
Csak kesobb vettem eszre, hogy fel zacskonyi rukkola figyelt a fogaim kozott.
Almomban
meg kellett tanitanom ket farkasembert, hogyan kell kessel-villaval emberi arcot enni.
Koretkent salata.
Csoda, hogy ki vagyok merulve?
Megint egy het
rohant el mellettem, kb. olyan sebesseggel, ahogy az angol nok. Utobbi (is) megvisel kicsit: gyerekkorom jut eszembe, amikor anyam a nyakig ero modell labaival szaguldozott Fuzfoqttyqruttyon, en meg a magam 6-8-10 evevel probaltam lepest tartani. Aztan persze nekem is nyakiglabaim nottek (folyton koncentralnom kell, hogy ugy jarjak, mint akinek dinnye nott a laba koze, merthat ugye anyam labai leginkabb anyamhoz passzolnak, az meg felettebb kinos, hogy ezzel az orokseggel barmelyik litvan modell elelne harisnyareklamkent elete vegeig. Csakhat en hordom. Es nem veszek fel harisnyat.), aztan idejottem Londonba es egy par hetig nem ertettem, mi ez az allando zumm-zumm hang korulottem. Na, ja, aztan egyszer kifigyeltem.
Komolyan mondom, gyorsabbak, mint egy atlag autos, es idonkent meg kerekeik is vannak, mondjuk akkor nem dolgozni mennek, hanem ovodaba. De akkor is siman leeloz barmelyik.
Ami meg a labaimrol jut eszembe: hanyszor szitkozodtam, hogy a Kolosy-teri kirakatkondiban folyton szervizben vannak a kedvenc futogepeim, nos a technikai civilizacio lerombolasara iranyulo ontudatlansagom ujabb aldozatokkal gyarapodott: az itteni konditerem futogepeit is sikerult kinyirnom es valoszinuleg vittek magukkal az osszes fotocellas ajtot, mondjuk edes a bosszu, az ilyen rohadekok rendre figyelmen kivul hagynak hacsak nem jarok elottuk tuztancot.
Na, ha tancot nem is, Londont korbejartam vasarnap - a reggeli (11 oras) kocsmaban-kezdes utan lemasztunk a Temze-partig, majd ujabb kocsmazas utan eljutottunk valami rohadtjo lakoparkig, amit lebombazott gyarepuletek kozott huztak fel es termeszetesen azonnal belehabarodtam a ipari femcuccok kontra bontottegla/tukoruveg komboba - igy legalabb idolegesen lett erzelmi eletem. Persze kocsmaban zarult a tura, aztan kesobb egy pluszkorrel meg meglatogattunk egy utolso-utani-de-meg-nyitvatarto kocsmat, majd London ujabb pontjarol tevedtem el, de csak 5 percre, mert mar rutinos vagyok.
Majd jonnek fotok is, ha magamhoz tertem egy kicsit es feltoltom a kepeket a masinabol a masinaba.
A dan lany meg ugy probal kerulni, hogy konkretan eltunt a lakasbol, kb. egy hete nem lattam. Na, ennyit a szemelyes varazsomrol, ugyhogy szex helyett most atmenetileg franciazom, kicsit nyomaszto ugyan, hogy a nativok neha szanakozva belepillantanak a jegyzeteimbe es azt mondjak, hogy goodluck. Jaja, nem egyszeru nyelv, plane egy aranyhal-agynak, de ez van. Mar eljutottam a fuzetem feleig es szomoruan konstataltam, hogy szinte semmi nem ragadt meg, es tanulhatok mindent ujra. (ha neadjaeg olvasna engem tinedzser: mostazonnal kezdj el tanulni idegen nyelveket amig 1) ingye' van 2.) nem hulyultel el teljesen)
a mellekhatasok tekinteteben
kerdezze meg Tottenham Court Road mobilszakuzletet, ahol megjelent egy kopasz ur kezeben a haromhetes mobiltelefonjaval, aminek rapityara volt torve a kijelzoje. A fenn emlitett ur zold teahoz es lassu reggelekhez szokott szervezete olyannyira fel volt porogve a takony-elleni gyogyital koffeinjetol, hogy megprobalt atmenni egy asztalon. Tekintetbe veve a kopasz ur korabbi hasonlo eseteit akar meg sikerulhetett is volna a terv, de a zsebeben figyelo LG telefon - ellentetben a kopasz urral - nem volt belove a Daymed Max Strength termektol, a kijelzo csereje pedig csak 5 fonttal kerul kevesebbe egy uj telefonnal, ami viszont pont egy telefonnyival tobb, mint amennyit a kopasz ur megengedhet maganak, ugyhogy a kopasz ur most az ezereves nokiajaval porog es nagyon remeli, hogy nem csorren meg egyhamar, mert az egy audio-vizualis idoutazast jelentene a kokorszakba.
Egyebkent meg rohadt jol erzem magam a koffeintol, csak a fejemen luktet ket kidagadt er - meg egy ilyen ital es az en kijelzom is be fog torni, csak nem szines csikok fogjak elhagyni az arcomat, hanem boldog mosoly es egy agyverzeses osszefuggestelen hangeffektusai. Remelem, rovid uzenetek fogadasara azert tovabbra is alkalmas leszek, mert a mai briefing meg hatra van. Majd alkalmankent egyetertoen eleneklem a nokia-dalt, hogy "esemest kaptaaal, esemest"...
reggelire
beutottem az olsen-ikreket a frissen vasarolt serpenyobe, es rovid hezitalas utan utanuk eresztettem a ket hetes ceklat is.
Vegul is mindent lehet sutni, gondoltam. Csak vakarni kell.
a hetvegerol
annyi mindent irhatnek, jobbara a milettvolnaha illetve az ehhezkepest vonalon, de a lenyeg, hogy jol esett. Az, hogy szombaton vegigbuliztunk 3 clubot egy kis idore rafekudt a restart gombra,
meg ha ez a software-frissites csak kedd delig tartott is, amikor a fejemet egy hirtelen mozdulattal az asztallaphoz nyomta a takony. Nem tudott gyozni, a kezeim ugy tunik meg felalomban es csipas szemmel is kepesek vegignyomni egy szekvencianyi kek macskat (ilyenkor tenyleg ugy erzem magam, mint akibe beepitettek feketemagias kgb-sek valami extra ketyeret aki rajtam kivul is mukodik. Plusz meg extra csatornai is vannak, kar, hogy ez igy belulrol olyan, mint junosztyTV-t nezni 87-ben, azaz ha nem fogod az antennat egyszerre lathatod a magyaregyet meg a Jamie es a csodalampat romanul).
Hazaerve aztan elkezdtem megint gondolkodni a multkori telefonon es az ilyen esetekkor legaltalanosabb megoldasi kepletet alkalmazva agynak doltem enyhe lazzal. Mivel pedig benne van a szerzodesemben, hogy megtehetem, hat ugy dontottem megteszem, es KIVESZEK EGY BETEGNAPOT.
Szoval holnap ha minden jol megy itthon fogok lezengeni es NEM CSINALOK SEMMIT.
Kar, hogy nincs itt valaki, akinek nyavalyoghatnek arrol, mennyire a halalomon vagyok, enelkul meg egy natha nem is lehet ferfias. (Nem, a vadonatuj, 180 magas csinos szoke dan lakotars nem szamit celszemelynek, konkretan harom meteres korben probal elkerulni, es ez attol tartok nem csak a natha miatt van.) Szoval Kedves Internet, akkor a holnapi napot egyutt fogjuk tolteni. Remelhetoleg szorakoztato tarsasagnak fogsz bizonyulni, ha mar tul lapos vagy a jotekonysagi szexhez es meg teat sem fozol.
Hajra!
amikor azt irta,
hogy meg igy utoljara elmegy hajat festetni, akkor azert nagyon kellett kapaszkodnom a korlatba, ha mar a lelkierom cserben hagyott, majd kesobb poenkodtunk egy sort parokakrol, bar a vegere mar szolt a korlat, hogy ez neki faj.
Igy megy ez. Vallranditva, betonkemenyen bele a sotetbe, ahol az alagut vegi fenyt a mutolampa kuldi. Mondjuk az meg mindig jobb, mint a kamion.
Igen, sokan tuleltek mar. Meg sokan nem.
testgyakorlas
van most, mivel a Problemaval nem tudok foglalkozni, pontosabban csak foglalkozni tudok, megoldani nem. Ugyhogy elmentem konditerembe (a masik verzio az volt, hogy megiszom a maradek boromat es elszivok egy fel doboz cigarettat, de tekintve a Problema jellegere, ezzel most nem teteznem a bajt) es konstataltam, hogy
1) a plakatok hazudnak
2) a merleg hazudik
3) a fenykepen minden nagyobbnak tunt.
De, ha mar megvettem a napijegyet (ugyanis mindenfele tobbszorosen osszetett mondatkotegbol kiderult nem lehet angol bankszamlaszam nelkul berletet venni, de akkor mar rohogtem) es vegigprobaltam a gepeket amolyan "jee, ezt ismerem, ezen nyoszorgok egy keveset" jelleggel, futottam is nem keveset majd elkovetkezett az a pillanat, amikor rajottem, hogy 2000 Ft-nak megfelelo penzert vettem napijegyet egy olyan konditerembe, ahol nincs az a pad, amin ha sokat billegek elmulik a hatfajasom, ami azert gaz, mert az egesz konditerembe-jaras a hatfajasommal indult. Sebaj, vontam vallat az elso sokk utan, itt van ez a baszomnagy labda, lattam, hogy torekeny nok ezen rutinosan hajlonganak, miaznekem.
Az elso 5 masodperc utan egy hiretelen vagassal a padlon talaltam magam.
Masodik nekifutasra a labda kerekedett folem.
Harmadik nekifutas nem volt, mert feladtam.
Fixaljuk le: Ez egy MARHA nagy labda. En egy MAGAS ember vagyok. Elvileg ra kellene tudnom csavarodni valahogy erre a szarra, hogy csinaljak magamnak ilyen-olyan izmokat.
Hogy a francba maradunk mi meg a Foldon? Ahhoz meg fenykepes hasznalati utasitas sincs...
sotetsegrol jut eszembe
a minap beszelgettem egy ovonovel az itteni aldatlan allapotokrol gyerekneveles teren (nem SZABAD tanitaniuk a kolkoket, csak simogatni oket jobbrol balra illetve az ellenkezo iranyba is, hatha utaznak majd kulfoldre), ennek kapcsan meg utolag elgondolkodtam arrol, milyen nagyra volt magaval a magyar oktatas.
Aztan mire mentunk vele.
Merthogy lett ez a nagy adag felmuvelt ember (en sem vagyok kivetel, nem a magas lo nyihog belolem), akiknek a fejebe vertek egy csomo tudast, koztuk, hogy itt elned meg halnod kell (vagy eldegelned, halgokolnod, kinek hogyan tetszik), meg csattegytockos, maradj csak az arany kozepszernel, aztan felneveltek par generaciot, akik meg vannak gyozodve arrol, hogy mindenhez ertenek, viszont arrol is, hogy mindenki mas tokhulye ahhoz, amit csinal. A szelsosegekrol (fia Turul, lanya Emse - nem hagytam ki egy betut se) meg mar szot se merek ejteni, ugyan ne legyunk mar olyan nagyra a fenenagy muveltsegunkkel meg az ezereves kulturankkal, jopar evtizede nem nyogjuk a rabigat (leszamitva azt, ami ala joszerevel onszantunkbol maszunk be minden negyedik evben), valahogy megse rohangalunk fel-s-ala a termekeny anyafoldon a boldogsagtol orditva.
A vilagnak kellenek a sotet emberek, akik tudjak, hogy sotetek. Sokkal rosszabb, ha azt hiszi er valamit aztan kiderul, hogy megsem.
Mellesleg egyre tobb amerikait ismerek meg, aki okosabb es nyitottabb, mint en valaha voltam/leszek, szoval most en is epp a sajat eloiteleteimet ugralom at, ugyhogy biztos csak kivetitem a problemat.
kellett nekem
fekete agynemut vennem.
Most a cuccaim felet nem talalom reggelente.
leaders right, bye-bye-hello
- mondta a ranctanar, aztan ugy 15 percenkent elsutott egy poent a mozgaskulturamrol a fennmarado masfel oraban, asszem ido ennyire gyors es csigalassu meg nem volt egyszerre az univerzumban.
Ja, beiratkoztam salsara.
Igen, a kovetkeztetes helyes, ideje becsajozni, es ez volt a legjobb otlet amivel elo tudtam allni. Elotte megprobaltam ugyan beregelni valami mating-site-ra, de elakadtam az utolso kerdesnel ("Milyen szamodra a tokeletes parkapcsolat?"), es anelkul nem lehet belepni. Igazabol persze mar a korabbi kerdeseknel is rezgett a lec ("Milyen a tokeletes partner?" "Mit szeretsz csinalni szabadidodben?" "Gyilkoltal-e mar le randioldal-szerkesztot?"), de azoknal legalabb nem kellett 200 karaktert begepelni. Komolyan, magamrol nem tudnek ennyit rizsazni egy huzamban (OK, erre talan nem ez a blog a legjobb pelda), nemhogy ilyen elvont abszurditasokrol, mint a tokeletes parkapcsolat. Aki ezt a kerdessort osszeallitotta az is biztos egyedul el harom macskaval es a ket evvel ezelotti pasijan pityereg az epp aktualis romcom elott. Szocialiselet-keppen pedig josnohoz jar. Na, mindegy.
Szoval komoly meggyozodesemme valt, hogy a salsahoz nekem pont 2 par labbal es 5 karral tobb van - kb. forgoszelkent sikerult vegigpofoznom es megrugdalnom a kozelebb mereszkedoket (tisztara, mint az ovodaban, ott sem voltam nepszeru), valamint egyszer sikerult a noi reszt tancolnom - nem tudom, meddig lehet meg ezt tovabb sullyeszteni, de jovo heten lehet, hogy kiderul.
Mindenesetre kaliberekkel jobb volt, mint a harmadik otletem, hogy igyunk palinkat egy uveg rozera es jojjunk ossze az agressziv bogyos szokevel, majd feledkezzunk meg az egeszrol ket napra, hogy aztan masok meseljek el mi tortent. Nem vagyok en mar egyetemista.
Ja, hogy rajzfilmet csinalni arany kartya
akar a legszorosebb szivekhez.
Meglatogatni a National Insurance intezmenyet azert nem egy kellemes elmeny, de ha nem akarod, hogy kilakoltassanak erdemes utba ejteni. Meg akkor is, ha korbe van szarva, vizelve es hanyva - jo, mondjuk Camden Townban van, az meg kvazi szorakozonegyed, de akkor is volt valami jelkep-erteke ennyi emberi produktumnak. Benn peldaul egy nagydarab fekete asszonysagot kinoztak eppen, csattogtak az ostorhoz hasonlo kerdesek, en meg tetovan szorongattam a kismillio papirfecnimet, amik kozott persze csak az a level nem volt ott ami igazolna, hogy engem idehivtak, no, magyar burokraciahoz szokott szivem mar a seggemben dobogott, de aztan kettot klikkeltek a szamitogepen es mar ott is alltam egy ujabb szigoru tekintet elott, aki leginkabb egy parkara emlekeztetett a Herkulesbol, csak megvolt az osszes szeme.
Aztan odaadtam a szerzodesem.
Aztan meglatta a foglalkozasomat.
Aztan onnantol a nemzetbiztonsagi okokbol szukseges interju kek macskakrol, rozsaszin nyulakrol es a fazisolasrol szolt, meg az egyik munkatarsrol, aki nagyon szeret rajzolni. Nem tudom, ez mennyiben befolyasolja majd a jovomet, de erosen remenykedem, hogy ket het mulva nem egy pokemonos jatekkartyat kapok majd hellokittys boritekban hivatalos pecsettel, mert akkor asszem szedhetem a borondom.
az univerzum nem akarja, hogy izmos legyek
nyugodtam bele, mikor kijottem a bankbol. Hogy ez a ketto hogyan fugg ossze? Nos, hosszas rohangalas utan (ugy tunik en itt Londonban mindent csak ugy tudok elintezni, ha elotte ketszer korbafutom a varost, mikozben karjaimat lengetem es buzgo imat mormolok barkihez, aki utba igazit) eljutottam addig a pontig, mikor pingpongszeru koreim vegeztevel eljutottam a YMCA fitnessclubba (es akkor osszeallt a kep, hogy mirol enekeltem en kiskamaszkent halandzsaul), ahol minden nagyon kerek volt, csak bankszamlaszamom sajna nem ment at a resen, ugyanis nem angol, ezert (merthogy nagyon elszantak vagyunk, es a karacsonyi plusz harom kilo megint ledaralodott a mozgolepcsozestol - mas tippem nem nagyon van) mint az egyszeri parasztlegeny bekopogtam a masodik legkozelebbi bankba (a legkozelebbi bankrol bebizonyosodott, hogy a gonosszal praktizalnak, vagy legalabbis koran reggeltol keso estig, plusz hetvegen 4-6 oran keresztul felujitanak utvefuroval ket honapja - vagy valaki nagyon ki akar onnan jutni), hogy akkor en Magyarorszagrol jottem, mestersegem cimere a tablet elott keresztbetett pentool meg a tartalek gerinc, van-e nekem maguknal bankszamla-szam. Nos, lett volna, de ezert harom probat kellett volna kiallnom, de a harombol (utlevel, egyeb fenykepes magyar igazolvany es egy nevemre szolo kozmuszamla) csak egyet sikerult teljesitenem, szoval nem nyertem el a hongkongi bankkiraly feketeszemu arab bevandorlo alkalmazottjanak kegyeit, ugyhogy suru szentsegeles kozepette sorsszerusegnek konyveltem el az esetet. Aztan hazafele a lakassal szemben megalltam egy nagy zold plakat elott, es ittletem ota eloszor elolvastam, mit hirdet:
Hogyaszongya Konditerem
Nincs eves husegnyilatkozat
Nincs belepesi dij
Feleannyi, mintha olcso lenne
Vehetek akar HAVONTA is berletet
Fizethetek keszpenzzel"
Mondom, ket het, 5 konditerem, egy bank es 3 weboldal meg egy eltevedt papirzsebkendo, ami miatt megalltam keresgelni. Hogyaza.
nyelvtanulas
vonalon uj fejlemenyek mutatkoznak, az egyik legerdekesebb, hogy elkezdtem angolul almodni, de mint minden alomnak, ennek is voltak fura vonatkozasai, peldaul eleg rohejes volt Lovasi Andras szajabol visszahallani a sajat nyelvtani hibaimat. Hogy miert beszelt Lovasi angolul sokkal kevesbe volt elgondolkodtato, mint a teny, hogy anyammal jart, de ezen aranylag gyorsan tullendultem, mikor feltunt a szinen a skot gyartasvezeto tetovalasoktol keklo borrel es voros hajjal - szerencsere nem volt kicsi es nem viselt szoknyat, de azert volt annyira autentikus, hogy skotkockas szvetter legyen rajta. Kicsit out-of-place erezhette magat az egesz szituaciotol, ki is fejtette, hogy nem erti, mit keres itt ebben a hulye szerelesben, de ez vegulis az en almom, mondta vegul megadoan, szoval azt csinalok, ami jol esik, en pedig komolyan elgondolkodtam, hogy talan tul sok Pratchett-et olvasok.
Ja, es elokotortam a francia jegyzeteimet, ha mar dadogok legalabb tobb nyelven tegyem.
az a rossz a joslatokban,
hogy az ember elfelejti oket ugy 10-15 evre, aztan amikor bekovetkeznek akkor egyszer csak felvillan egy viros felirat, hogy na, ez most nem elorejelzes, EZ most ELO ADAS. De ez persze igazabol nem a joslatok hibaja, hanem a hanyag musorszerkesztese.
Most meg vagyunk ijedve.
dicseretek napja
volt a mai, egyszer a rajzi stilusom, ketszer a munkam es egyszer a megjelenesem kerult teritekre, utobbinal kicsit zavarba is jottem, hogy most huzzam ki magam buszken, vagy haborodjak fel mert megint melegnek neztek, node gyozott a Munkahelyi Nyelvi Zavar es nem szoltam semmit, csak semlegesen mosolyogtam, hatha az is segit.
Ez pedig A parizsi cipo magyar labon a londoni underground jellegu eletben cimu kep.
Technika: telefon, pixel, kekfog
Ara: ismeretlen
........................
- ennyire kozel kerultem ahhoz, hogy megvegyem az elso angol kondiberletem, ez pedig pontosan megfelel a bankszamlaszamom meretenek, az pedig epp nem volt nalam. Valahol kicsit meg is konnyebbultem, ez az egesz berletvasarlasi procedura kezdett nagyon komolyra fordulni - kellett hozza lakcim, e-mailcim, bankszamlaszam, egy eves husegnyilatkozat meg minden, az eg szerelmere, fohaszkodtam magamban, nem felesegul akarom en venni ezt a konditermet csak neha lihegni benne (igen, csapodar hozzaallas, pfuj), es akkor az orvosi szakvelemenyt mar nem is emlitem, komolyan belepirultam, mit szolnanak 10 perces beszelgeteshez a budapesti haziorvosommal, aki a hipochondriamat kezeli.
Azert annyi pozitivuma csak volt ennek a konditermi latogatasnak, hogy megint meg lett dicserve a kiejtesem (igen, ismet egy idegen bolygorol jott bevandorlo, de minden aprosagnak orulni kell).
Egyebkent fel Londonban becsuktak a edzotermeket a hohelyzet miatt, ahol meg nincs ho, ott centis jegreteg van mindenutt, konkretan csuszva jutottam el a metrotol a lakasig, mondjuk igy legalabb sporoltam 5 percet, remelem nem mertek be, helyenkent sulyosan tulleptem a megengedett sebesseget. Ja, mert a metro is haldoklik.
HAHO, London! Itt a klimavaltozas beszel. Hrrgrrr...sss.zs..
Ja, szar a vetel.
Mick pakolni kezdett,
a hó pedig esni.
Keretes szerkezet.
A hazaérkezés
nagy boldogsága olyannyira elvette az eszemet, hogy masnap veszett rohanással sikerült egy órával korábban kiérnem a nyugatiba, ahol konstatáltam, hogy már nem Londonban vagyok, szóval talán az órámat is átállíthatnám. Így aztán letelepedtem egy padra és kiélveztem visszamaradott kishazám adta nagy lehetőségeket (úgyismint rágyújtottam a vasútállomáson), amikor megjelent pepita kabátban a vörös rúzsos mosoly, szerintem mindketten meglepődtünk kicsit, én a távolban hallottam még az univerzumot is vihogni, de azt hiszem alapvetően mindhárman örültünk, hogy így vagy úgy, de jól alakulunk. OK, az Univerzumról egyelőre nem tudok biztosat, szal akkor legyen csak mindketten. Benne meg egyelőre csak bízni lehet.
Az sem volt persze egyszerű menet, míg idáig eljutottam, szóval akkor a film végéről tekerjünk csak előre, hogy megértsük a folyamatokat, amik idáig vezettek:
Mivel a sorozat már az évad végéhez közeledik, így a régebbi elemeket egyre kellemetlenebb ismételgetni, szóval most kihagytam a rossz vonatra szállást (Lutonba ezek után vakon is kitalálok), cserébe most a vonatok nem hagyták, hogy felszálljak rájuk: az egyikre nem fértem föl, a másikat törölték, a harmadik ugyan ment, de előre szóltak, hogy minden várakozás (ÉS a menetrend) ellenére NEM fog megállni a reptérnél, a negyedik meg két emelettel föntebbről indult és másfél percem maradt az indulásáig, de én már nem lepődöm meg semmin, szóval kaptam a csomagom és rohantam, a következő háromnegyed órát pedig egy izzadó fekete asszonyság kebelében töltöttem - az élvezeti értéket nagyban csökkentette a hátamnak nyomódó kilincs meg a tudat, hogy valahogy majd le kell szállnom.
Aztán egyszerre Lutonba értem, az ettől a sikertörténettől felszabaduló endorfin pedig érezhetően idegen pályán mozoghatott, mert arra ébredtem, hogy hiába kotorászom a kabátzsebemben, ott biza csak az oyster cardom van, azzal meg nem lehet kifizetni a teámat. Anglia azonban egy kedves ország: mikor a kasszás látta, hogy csak az övem tartja a vérnyomásom, közölte, hogy a vendége vagyok arra a teára, ettől én megtaláltam az útlevelem így megnyugodhattam, csak hazajutok valahogy, és ebben a pillanatban utolért a takarítónő is, kezében a tárcámmal, hogy "elnézést uran, ez nem az öné...?"
(Egész életemet végigparáztam azon, hogy el fogok veszíteni valami fontosat, így aztán mindig mindent háromszor lecsekkoltam, na se iratom, se pénzem, se kesztyűm, se esernyőm nem veszett el soha. Az elmúlt két hónapban viszont végigzongoráztam az iratok kivételével az összeset: kétszer hagytam el a fél pár kesztyűmet - másodjára már véglegesen, egyszer az oyster cardomat de utánam hozták, egyszer egy esernyőt szakadó esőben, végül az összes pénzemet bankkártyástól de - hála az angolszász korrektségnek - ez is meglett. Lehet, hogy mostantól oldódom, és ez ezzel jár. Lehet, hogy később kiderül, megéri.)
A repülőút a tökéletes fordítottja volt az odaútnak, volt részeg harmincéves kanos magyar csapat a végekről, meg szétszakadó új táska (talán mégsem kellett volna kutyakaját tenni a poggyászomba, komolyan mondom fognyomok vannak a bőrben), később rögvalóságot nyögő taxis, 15°-nyi hőmérséklet-különbség a múlt héthez képest, nyári zápor mennydörgéssel, (ami remekül meg is ágyazott a mostani fejfájásomnak, meg a ma esti filmnek - 2012... hagyjuk), az út végén pedig hullócsillag, már-már költői magasságokba emelve ezzel a történetet, de én csak annyit kívántam, hogy hadd érjek haza. Később észrevettem, hogy ezt valahogy angolul sikerült gondolni.
A lakásomban pedig percekig örömkönnyek folytak az orromból, felváltva rohangáltam konyha (tökéletes) - ablak (szigetel) - fürdőszoba (nem hideg) vonalon, néha megtorpantam ugyan a barna kórónál, ami valaha a dracéna volt, de legalább eggyel kevesebb haszontalan cucc van a lakásban, szóval az is kész öröm.
A súlyomon pedig úgy tűnik még a karácsonyi zabálások sem tudtak segíteni, szépen csöndben visszacsúsztam az érettségi súlyomba, ismét 77 kilogramm vagyok és már az öveimből is kiesem. Nincs mese, elérkezett minden borzalmak legkegyetlenebbike: el kell mennem Nadrágot Venni.
Node csak az után, hogy megrendelem a Fényképezőgépet, amire a családom születésnapom óta gyűjt. Vagy legyen laptop? Vagy új bicikli? Vagy...? A lehetőségek határtalanok.
Jól van ez így, na.
masfel oraval kesobb
mar visszafele tartottam a repterrol, immaron rutinosan taposva a havat, ami addigra mar az 5 centimeteres melyseget is elerte, es elegedetten konstataltam, hogy ha a hajam nem is, a converse-em meg mindig tartja magat, szerintem ha nem is adom el ezt a filmet Hollywoodnak, azert egy reklamfilmrevalot lehet, hogy osszevagok.
Igen, a jaratomat toroltek, a tarsasag egyetlen telefonszamot adott meg az e-mailes repjegyhez, amin elofizeto nem volt kapcsolhato, buszok ugyan kozlekedtek, de utast nem vett fol egyik sem, en pedig valami ismeretlen okbol elkezdtem ismerkedni, amibol kifolyolag megdicsertek a kiejtesem. OK, egy lengyel lany, de akkor is. Helyinek neztek beszed alapjan! HA'!
A visszautra mar nem terek ki teljes hosszusagaban: volt az a resz, amikor elteptem a taskam vallpantjat, elhagytam a fel par kesztyumet es persze megvolt a sorozatoknal megszokott visszatero slusszpoen a rossz vonatra szallas, de akkor mar nem nagyon nevettem, inkabb visszaestem az alberletbe, megittam Steve es Frank osszes borat, mikozben probaltam felhivni valamelyik szamon a wizzairt, de meg a varakozozene is recsegett, tiszta vilagvege rohogtem ket ketsegbeeses kozott, aztan kineztem az ablakon a homentes londoni tajra es akkor inkabb elkezdtem duhos lenni, az megis jobb program, mint a masik ketto. Aztan egyszer csak valaki felvette a telefont.
OK, gondoltam, ez biztos valami rejtett kameras werkforgatas lesz, hogyan keszult (ki a foszereplo) jelleggel, ugyanis az elso informacio amit kaptam, hogy a kovetkezo jarat, amivel vissza tudok jutni 29-en van. Par perc es feloranyi varakozozene utan ez modosult arra, hogy 26-a, kozben volt meg egy olyan verzio, hogy 22-en felszallok egy wizzair gepre, leszallok Zagrabban, ott eltoltok egy fel napot, felszallok egy vonatra, 6-7 ora mulva leszallok Budapesten, megint varok fel napot a kovetkezo jaratra, leszallok Puspokfalatban, megint varok egy kicsit, csak mer' ugy belejottem, felszallok a kis piros virslijaratra (ha meg nem szuntettek meg) es egy ora mulva mar rohatom Fuzfoqtyqrutty utcait. Na, ez volt az a pont, amikor racsuktam Steve-re az ajtot, hogy ne lasson atalakulni. Aztan bevillant valami, es atalakultam egy rohogogorccse: en ezt az egeszet mar tavaly elhataroztam, igaz, akkor valami egzotikus helyrol volt szo, Marokko vagy Mittomen. Egy nappal es par uveg borral kesobb egy kocsmaban meg is nyugtattak, hogy nem eleg, hogy gondolatolvaso vagyok, de meg az idojarast is befolyasolom, csak, hogy beteljesitsem a vegzetem, mondjuk ezt az idojaras-dolgot lehet, hogy nem kellene terjeszteni, kulonben tobbezer elkent sminku guruloborondos fog megdobalni kitorott tusarkakkal.
Aznap este meg egy karacsonyi vacsora-meghivasom is kerekedett, igaz, Steve figyelmeztetett, hogy a meghivottak kozott lesz par parti allat, szoval megeshet, hogy nem csak kinn fog havazni, de egye fene, gondoltam, ilyet meg ugyse lattam, csak filmeken, hatha esetleg meg szivendofes is lesz, mint a pulpfictionben.
Aztan megszereltem a taskamat, elszantam magam egy ujabb kesztyuvasarlasra, bevasaroltam, hogy ne haljak ehen, plusz ma hivott a wizzair, hogy szerveztek egy mentesitojaratot holnapra, szoval ha a karacsony estet nem is egzotikus helyen, de a sajat lakasomban fogom tolteni, es csak masnap indulok vilagvege turara a Magyar Allati Vasutakkal, szoval ugy tunik a vegen minden jora fordul, bar nyugtaval dicserd a napot, vagy legalabbis vonatjeggyel.
es akkor elkezdett havazni Londonban
, en pedig egyre idegesebben koroztem a lakasban, ot percenkent csekkolva a lutoni repter es a wizzair weboldalat, hatha tobbet is megtudok annal, mint hogy induljak el idoben es ne hagyjam otthon az utazashoz szukseges kellekeket, mint peldaul utlevel, kodszo, sapka sal, kesztyu, meggyszedokeszlet.
Aztan kitort belolem a kenyszeres es bo egy oraval korabban elindultam, mint az max rahagyassal is indokolt lett volna. Meg epp elcsiptem a lemeno nap utolso sugarait, amint lepattantak a hofellegekrol, majd elfedte oket a baljos szurkeseg. Ja, meg gyanusan sok fekete varju is ult a villanydrotokon, biztos egy masik filmbol raktak oket ide, mint kulturalis kikacsintas a kritikusoknak, de arra akkor meg nem figyeltem.
Egesz lenduletesen ertem el a vonatig, azonban a jegyemet nem ette meg a kapu. Gyorsan vettem masikat, hatha lejart, de azt se ette meg. Akkor legalabb a fene egye meg, gondoltam magamban, nem akar engem elengedni ez a varos, bar ennek azert valahogy orulok - elmelkedtem tovabb befele mosolyogva, es mivel meg mindig volt ket oram, hogy ket oraval korabban odaerjek a csekkolasra, nyugodtan korvonalaztam a problemat a kapuk orenek, aki nagylelkuen beengedett en meg felszalltam egy vonatra.
Mikor leszalltam, mar kevesbe mosolyogtam, mert a megallo kicsit sem emlekeztetett arra, ahol felszalltam ket honapja, node rutinos vagyok en mar ilyen helyzetekben, persze, biztos csak atrendeztek a diszletet, de engem marha nehez am ketsegbe ejteni, szoval par perccel kesobb mar egy megallonyira acsorogtam a vegceltol, es nagyon elegedett voltam magammal, hogy megtalaltam az osszekotofolyosot.
20 perc mulva meg mindig ott acsorogtam, ugyanis elveszett a vonat vezetoje, es nem talaltak sehol. Nosza, mi ez nekem, szepen mosolyogtam a nagydarab angol asszonysagra metros egyenruhaban, mire o osszeszedett nekem meg ket repterest es harmasban elindultunk taxit berelni. Kilepve az utcara mar kemeny 3 centimeteres hoban fuldokolt a kornyek, lassan vonaglo kocsisorban elgyotort emberarcok, egy pillanat alatt ugy ereztem magam, mintha egy foldonkivuli virus elol menekulne London nepessege, csak en tartok az ellenkezo iranyba. Egy, csak egy taxis volt talpon a videken, o is eleg elgyotorten tamasztotta fejevel a kormanyt, de azert megkocogtattuk az ablakot, hatha o meg nincs megfertozve, de sajnos meg volt. Kozolte, hogy autoval ugyan innen sehova, menjunk szeppen vissza, az a biztos, vagy menjunk gyalog, bar az 4 merfold, szoval azt nem ajanlja olyan melegen. Mi is faztunk, szoval ketharmados tobbseggel visszakeredzkedtunk a vonatra, ahol akkora mar kis balsejtelem arnyekolta a kedelyeket, ugyanis az allomason mar nem mukodtek a kapuk es a kijelzok is vibraltak. El is gondolkodtam, hogy eloveszem a mobilom, elkezdek kamerazni, aztan majd bemutatom Hollywoodban, csak elotte teszek bele CG-bol hoszornyet, meg fagyzombit, de aztan tovabbgondoltam, hogy hogy a francba forgassak ezzel masfel orat, meg hogy fog az kinezni szelesvasznon (pontosan ugy, mint a public enemies, azert oszkarjelolesig meg csak nem kellene sullyedni. Mmm...). Utkozben elvesztettuk harmadik tarsunkat, aki elindult gyalog, dehat igy megy ez a nyugati produkciokban, a film egyharmadanal mindig el kell bucsuznunk egy jellegtelenebb karaktertol, hogy lassa minden nezo: itt bizony a dolgok komolyra fognak fordulni hamarost. Nincs cico.
Mire odaertunk a vonatig, a nagydarab holgy szeles mosollyal kozolte, hogy meglett a vezeto, feloranyira dekkol egy metroban, ami elakadt a ho miatt. Idegesen korulneztem, hatha csak en keveredtem valami alternativ valosagba, de semmi szokatlant nem lattam magam korul: ugyan szep, dekorativ pelyhekben hullott a ho, dehat konyorgom, max 3,5 centimeterrol beszelunk, ezt meg a converse-em is birja, mi baja lehet akkor egy vaskereku jarganynak sineken, node vallat vontam es elmentem vizelni (altalaban ez az ultimate megoldasom streszhelyzetben, plane, ha nem lehet ragyujtani). Mire visszatertem, a nagydarab holgy mosolya meg szelesebb lett: talaltak egy vezetot, nemsokara indulunk. Alig tudtam hova lenni a boldogsagtol, aztan gyorsan rajottem, hogy a virusos filmekben mindig van az a pillanat, amikor latszolag minden jora fordul, hogy aztan jojjon a Varatlan Fordulat.
Na, Varatlan Fordulat a kovetkezo megalloban acsorogva vart rank, nagy sarga ceges telikabat volt rajta, az oldalan meg termosz, es kozolte, hogy innen ugyan se taxi, se busz, de nyugodjunk meg, egy jaratot sem inditanak 8:30 elott. Raneztem Utastarsamra, akit husegesen kovettem a Kozos Taxis ota (mert o helyi es megert minden kiejtest), o pedig biztatoan azt mondta: 10 perc gyalog. Talan 15, mert havazik. En meg vallat vontam, hiszen meg mindig van idom. Legalabb egy ora.
30 perc mulva meg mindig az autopalyan gyalogoltunk, bar lehet, hogy a korulmenyek kicsit atallitottak az idoerzekemet, szoval legyen mondjuk 25. Kozben felmerult bennem a lehetoseg, hogy talan megsem azt az embert kellene kovetnem, akivel azert sodort ossze a sors, mert o rossz vonatra szallt, bar a masik verzio meg az lett volna, hogy magamat kovetem, en meg minden nap eltevedek minimum egyszer, szoval ez a gondolatmenet is vakvaganyra futott. A Korulmenyek kozben egyertelmuve tettek, hogy a film a fo cselekmeny vegso kiteregetese elotti masfeledik percnel tart: az uton acsorgo kocsisort ellepte a ho, a repter iranyabol is elkezdtek szalingozni a gurulo borondos menekultek, koztuk takonytol es konnyektol elkent sminku mobiljukba zokogo lanyok (utobbiaknal konstataltam, hogy mekkora mak, hogy nem ilyen gurulos csodat vettem, hanem egy kezben-vallon egyarant viheto bortaskat, ezek a nett kis dobozkak remekul mutatnak ha kellemes melegben kell vegigvonaglani a repter padlojan a taxiig, de barmilyen extrem korulmeny adodik kb. ugy nez ki veluk mindenki, mint Aranka neni a banyatankkal - egyik labbal a sirban, masikkal a 7-es busz lepcsojen. Na, mindegy), es akkor Utastars ramutatott valami halvanyan derengo tavoli fenyre a havazason tul, hogy "Latod azt a tornyot?" Persze, morogtam, ott lakik Szaruman... "Na - folytatta - ott van a repter." Ez volt az a pont, ahol elfogyott a belso popcorn.
Portobello Road
osszes uzleteben kezdenek elore koszonni, asszem talan korul kellene neznem ebben a varosban, ugy hallottam van itt meg egy-ket erdekesseg. Peldaul utcak. Meg terek. Epuletekkel. Van peldaul az a nagy, amiben a regi dolgokat orzik.
Hany evig is tanultam muveszettortenetet? 8? 9?
Persze ahhoz venni kellene egy par olyan cipot, aminek az oldalan nincs designbol ket luk, amin befuj a minusz 5º... Ahhoz meg be kellene menni a maradek 28 uzlet valamelyikebe, ahol a cipoket tartjak. Mondjuk valszeg az is ugy vegzodne, mint altalaban minden cipovasarlasom, hogy veszek ket uj tornacsukat es ket par vastag zoknit, hogy azzal csak kihuzom ezt a telet is. Bar azt hallottam, hogy a kontinensre kozben bekoszontott az uj jegkorszak, szoval az uj converse valoszinuleg keves lesz. Mondjuk meg is erdemli mindenki (es itt most nem a konstans felfazasomra gondolok, bar nagyon orulnek, ha valaki mas viselne helyettem az esszerutlen vasarlasi tendenciaim kovetkezmenyeit). Koppenhaga, meg konferencia... fogadok, ha annak a sok tulfizetett oltonyos urnak ket napra kiszednek a feneke alol a privat gepet es a legkondis ceges autot sokkal temposabban jutnanak egyik konkluziorol a masikra. Ja, es ezeket a felsovezetoket talan jobb, ha nem szidjuk. A Fold nevu bolygo maradek parmilliard lakoja szavaz rajuk igy vagy ugy.
En valahol azert remenykedtem - ilyen faragatlan optimizmussal ugyan, ami folyton kicsorbul itt meg ott, de mindig bizik a jozan eszben, majd mindig olyan nagy szemekkel tud racsodalkozni a tenyre, hogy az emberek konferenciakra alapvetoen azert jarnak, mer' ingye' van, meg ki lehet probalni idegen orszagok specialitasait, ugyismint draga ettermekben felszolgalt falatnyi vacsorak az egyik kontinens konyhajabol, pohar meregdraga bor a masikrol, kesobb pedig harmadik kurvai, mint kedves gesztus a nagykovetsegtol. "Ja, meg hogy valamirol donteni kellene? Hat ize. Saaajnos most nem nyilatkozhatok, de hazamegyek es megbeszelem az asszonnyal, igerem egy even belul visszajelzek. De nem en vagyok a rossz fej, hanem a kinaiak - a szemuk sem all jol"
Persze nem voltam ott, csak a fejemben valahogy igy jatszodik le. Ami ott benn folyik, azon meg altalaban olyan jokat tudok puffogni.
Kitalalhatnak mar a luknelkuli belelt converse-t. Persze azt meg biztos nem vennem meg, mert szarul nez ki. Doom on me.
PUFF vege.
a karacsonyi ceges vacsorarol
hazafele vegiggondoltam szocialis eletemet Central Point Building tetejetol a sarki Duke kocsma pincejeig, es ugy lattam a melypont a ceges buli ama pontja volt, amikor szappanbuberokot fujtam a studio kozepen, mikozben a rendezo es az iro igyekeztek minel tobbet kipukkantani.
A gondolkodast kicsit nehezitette, hogy hol a jobb hol a bal oldalamat tamadta be az utca hol bal hol jobb oldala, szoval idaig jutottam az egesszel.
Ez egy ilyen rovid bejegyzes.
az elmult napok
endorfin-zapora (kitakarithattam a konyhat es meg azt is megengedtek, hogy atrendezzem) (igen, nem vagyok) utan alamuszi modon betamadott a hetfo nyomora, ezt kihasznalva elo is kerult a ket atkozott a torpe az agyam ket felebol, nevezett Szorongas es Komplexus, korabban azt hittem, oket nem csomagoltam be a hatizsakba, de ugy tunik csak sikerult jegyet szerezniuk, nem is ertem, hogy volt ra penzuk, en biztos nem adtam ra - ez az elmult masfel honap anyagilag azert nem volt egy diszmenet, es meg igy is tartogat izgalmakat az utolso het: ugyanaznap fogok fizetest kapni, amikor az adomat kell befizetnem. A helyzetet csoppet sem konnyiti, hogy ez a nap pont egybeesik azzal, amikor repulon vagy repteren fogok ucsorogni. Ha nagyon felrecsusznak a dolgok, max mindenki angolzaszlos zsebkendot kap ajandekba, hogy legyen mivel siratni az EVA-tagsagom. Ennel a gondolatnak tartottam eppen, amikor a ket gonosz torpe megint elkezdett polkat jarni a fejemen es akkor azt csinaltam, amit mar nagyon regen kellett volna: felpattantam a last.fm-re, elokotortam gyermekkorom legduhosebb zeneit, es a ket gonosz torpenek enekelgettem a csunyabb reszeket. Kicsit nehezithette szamukra a szovegertest, hogy valami altalam ismeretlen okbol kifolyolag az uzemeltetok igyekeztek csaladbaratta tenni a szamokat, igy a busbakuldos reszek ugy jutottak el a torpekhez, hogy "____ up ____, from ___ up ___, Fake ___ _____ on her ____ up ..." esatbobbi.
Na, mondjuk nem is jott at nekik teljesen az uzenet, a metroraszallaskor ez ki is derult. Merthat van ugye nekem ez a ritualem, amit az elso het takonyrohama utan vezettem be, hogy lepcson lefele elkezdem levenni a kabatomat, a kesztyumet, legvegul a salamat, es felkeszulten szallok be a rohanora testmeleg tomegnyomoraba, na, ez ma a sallevetelig egeszen jol ment, csak pont jott a metro, ugyhogy egyben rohantam is, a salamrol viszont mostmar tudjuk, hogy kb. harom meter hosszu es rengeteg alkalom kinalkozik a belegabalyodasba, szoval a metrora szo szellint felszalltam. Hala az angolok erdektelensegenek senki nem nezett felem, hiaba kopogtam vegig a padlot az esernyommel (es/vagy a fogaimmal, mar nem emlekszem). Hala, mondom, hiszen itt max akkor figyelnek fel rad, ha rozsaszin feszulos kezeslabasban segitsegert kialtozol het nyelven, nalam meg egy se jatszott, bar ha ezzel a lendulettel stroke-ot kapok az utodestol max csak akkor kezdtek volna sertodotten korulnezni, ha a kilogo labam miatt nem tud tovabbindulni a szerelveny.
De hala az isteneknek ezt a reszt ma kihagytam. A torpek meg le vannak ugatva. Vagy legalabbis ki vannak sipolva.
ma hivatalosan
bejegyzett angliai munkavallalo lettem, keremszepen lehet gratulalni.
Ezt megunneplendo el is mereszkedtem a mosodaba (probaltam huzni, amig lehet, de sajnos mar a kiforditott alsogatyaim is elfogytak) (nem), ami nagy batorsag, mert a multkor kicsit elgondolkodva mentem mosatni es automatikusan beletoltottem mindent, ami a kezem ugyebe akadt, hala az isteneknek az oblitonel az egyik arab tulaj udvarisan ram kohintett, hogy ne haragudj mar, baratom, de az a tied?
Hat nem volt az, en meg a szokasos problemamegoldo keszsegem legjavaval fulig vorosodve korulneztem, konstataltam, hogy hol vagyok es mit csinalok (epp lopom mas porat), majd laposkuszasban tovaszalltam az algol szellel, mig szet nem szorodtak hamuva egett maradvanyaim. Azaz a fasze' nem tudok negyvenot percre arra figyeli, ami eppen korulottem van, peldaul a feher alapon nagy piros feliratra, hogy mosopor 1 font. Na, mindegy.
Szoval ma visszamereszkedtem, ismeroskent udvozoltek, mi tobb vigyrogtak is szelesen ("megjott a magas kopasz a masik valosagbol") es meg a ruhaimat is atpakoltak a szaritoba helyettem, mert en csak kesve ertem vissza a helyi tescobol.
Amugy fura hirek szivarognak Budapestrol, tobbek kozott unokaocsem (ki most a Halak Ore a Legvar utcai hatorszagban) Szabo Lorincet idez fejbol, barokkos kormondatokban fogalmaz es allitolag nem visz fel gyakorta noket a lakasomba - nem is tudom, hova lesz a vilag, ha egy pillanatra kiteszem a labam belole. Egyszer mar csinalt ilyesmit, csak akkor harom eves volt es egyik ebednel kozolte, hogy o kessel-villaval fog enni, turelmesen megvarta, mig az apja bevagtat a haloba a videokameraert, visszarohan az ebedlobe, remego kezekkel bekapcsolja a kamerat, visszarohan kazettaert stb., majd a gyerek vilagpolgarokat megszegyenitoen laza elegenciaval megette az ebedjet, megkoszonte az ebedet, aztan tiz even keresztul fol nem emelte egyszerre a ket ominozus evoeszkozt. Szoval mindenesetre most szorgosan mentem a beszelgeteseinket, hogy kesobb is buszke lehessek ra. No, nem a ritkasan elofordulo holgyvendegek miatt.
Persze, hogy magamra szegyent ne hozzak van egy transzcendens magyarazatom is, miszerint minden lakashoz jar egy lako-sablon, es akarki koltozik bele azt a hely sajat magara formalja. Errol jut eszembe, az itteni szobamnak is van komoly elotortenete, a tobbiek ugyanis ugy hivjak, hogy The Break-Up Room. Nem kicsit vigyorogtak, mikor elmeseltem nekik az elozo egy evemet.
Vegre
London megtekintesenek szanhattam a hetvegemet, persze a stilus nem volt a legkellemesebb, de ne itelkezzunk a kulso alapjan, hiszen normalis embereknel a tartalom a lenyeg, meg az, hogy vegre elmondhatom, lattam London legsutyerakabb reszeit is.
Hogy bovebben is kifejtsem a stilust, mint abnormalitasombol adodo legfontosabb tenyezot Adam-Evanal kell kezdenem, azaz ott, hogy a penteki kollektivailag vegrahajtott lereszegedest kovetoen szombaton kicsit kokadtan szalingoztam vegig a Portobello Road-ot fuggony utan kutatva,
meg is vettem egyet, de kis gondolkodas es nehany meter megtetele utan rajottem, hogy a hossza ugyan stimmel, viszont akarmennyire extrem hely ez a kirakodovasar, azert egy kotott gyapju fuggony meg mindig gyanura ad okot, azaz minden jel szerint megint vettem egy salat, amibe egy komplett ovodascsoportot el rehet rejteni (ezt a tehetsegemet nem tudom, hogyan fogok kamatoztatni a kesobbiekben, de hatha egyszer meg jol jon).
Igy aztan, mire vasarnapra kellokeppen magamhoz tertem es a szombat esti szocializalodas nyomai is elmultak, kora hajnalban (10 ora 45 perckor) nekivagtam, hogy valora valtsam almaimat es elvagjam az agyam a kint suvito szeltol, azaz elindultam az itteni Ikeaba, mert annal olcsobb nincs (hacsak nem veszek meg 2 salat).
12 ora 35 perckor mar az ehsegtol horogve (csak egyszer reggeliztem, es mar tobb, mint 35 perccel elmult az ebedido) kerengtem valahol Nyugat-London kies tajain, korulottem futyult a szel es a bevandorlo indiai munkasok, mikor nagy vonalakban osszeraktam, hogy egy rossz metro es ket rossz busz utan ugyan vegre megtalaltam a jo jaratot, csak rossz iranyba tartok.
Fel 2-re vegre sikerult beballagni az Ikeaba, ahol gyakorlatilag korbe lettem rohogve. Ugyanis a kartyamban NINCSEN CSIP. Miutan feny derult a fogyatekossagomra ugy ereztem mar nem is vesznek emberszamba, ami csoppet sem segitett az elmeallapotomon - amikor ket ikeas kislany korbenyihogta jobb sorsa erdemes dombornyomott maestromat es megkerdeztek, hogy egyaltalan tudom-e en ezt hasznalni BARHOL, konkretan fontolora vettem, hogy leeszem a fejukrol a hajat.
Szoval inkabb elmentem kajalni.
Vegul fel 3-ra lett fuggonyom, foggonyakasztom, ruhatarolom, lampam es valtas agynemum (mindezt 15.000Ft-bol, ami azert eleg jo ar, valljuk be), raadasul az ikea ingyenes ikea-metro jaratan pihentettem a fenekem, de az oromot elmosta a kinti eso, a szunetelo londoni metrojaratokbol kovetkezo buszos rettenet es a teny, hogy hazafele meg ketszer eltevedtem, szoval soha SOHA tobbe nem megyek ikeazni Londonban, ennel nagyobb baromsagot el sem lehet itt kovetni.
Pedig igen megtetszett egy fotel meg egy asztal, de erot veszek magamon. Egyelore meg az utlevelem sem kaptam vissza a munkavallasi hivatal munkatarsaitol.
Az egesz kollektiva meg lett tapsolva,
mondjuk az egesz kollektiva altal, node sebaj, a lenyeg, hogy a sorozatnak mar sikere van, pedig meg el sem indult a sugarzas. Kozben en is kaptam egy diszkret hatbaveregetest, szoval megint jo nap van.
A kollektiva rutinosabb fele persze mar azon rohincsel, mikor jon a DE resz, mar keszitik a nyugtatokat, de engem ez most egyelore nem erdekel. Egyebkent megint a tabletemet vakaraszom (van mit, az elodom teleragasztgatta, hogy legyen nekem boldogsagom), nem is ertem, hol van az a rengeteg munka, ami miatt mindenki lazban egett ket hete. Ket vakargatas kozben vettem csak eszre, hogy varatlanul csutortok lett - hogy repul az ido, ha munkahelyre viszem a takaritanivalot, elkepeszto.
Valamit csinalni kellene mar a hetvegeimmel is. Mondjuk lehet, hogy kilakoltatom a hajlektalan csigat a furdoszobabol. Bar ez azert londoni programnak valljuk be eleg karcsu.
Ezennel megkovetem
az angol munkasokat, tegnap este kiderult, hogy a szobamat az elozo magyar lako tatarozta.
Mondjuk motorozik, szoval ezt legalabb eltalaltam.
A magyar munkasok
szakertelmetlensegerol es hanyagsagarol mar sokat puffogtam, de ezek utan nem fogok SOHA.
A szombati napomat a szobam ujrafelujitassal toltottem, amibol azt sikerult leszurnom, hogy az angolok csak ott csinalnak BARMIT egy lakassal, ahol azt gondoljak, hogy latszik.
Ebbol kiindulva ezt a szobat korabban egy felszemu torpe tatarozta. Bukosisakban.
Kb. 12 oranyi gletteles/festes/sikalas utan Frank (a TimBurtonbe oltott AndyWarhol) el is csodalkozott a kitartasomon. 12 oranyi adaz kuzdelem az elozo felujitas nyomaival pont eleg is volt ahhoz, hogy nekialljak toprengeni (a padlosikalas remek hatterzene a fejemnek), es arra jutottam, hogy az elso osztonos valaszom, miszerint a lakasod olyan, amilyen te vagy nem feltetlenul igaz. Mindazonalatal jo azt gondolni, hogy legalabb a cuccaimat el tudom pakolni magam utan, ha mar a hulyesegeimbe valahogy mindig belebotlom. Ehh, whatever, gondoltam, aztan sikaltam tovabb az ajtot, hatha kiderul, hogy nem antikolt bezsszinu, hanem feher.
Nos, feher.
Megvolt
eletem elso halaadasa mondjuk se pulyka nem volt se kozeli csalad se kozeli baratok, viszont London egyik eleg puccos privat ize klubjanak dohanyzos erkelyen adtam halat, hogy szoros kozelsegben fustologhetek olyan emberekkel, akik HUHA produkciokban producerek (vagy gyartasvezetok. Vagy foztek benne kavet. Vagy legalabbis lattak a filmet) es ugy neznek ki, mint Madonna vagy Bill Cosby (nem mertem masodjara is rakerdezni a nevukre, de valoszinuleg nem ok voltak azok, azert a CorpsBride stablistajan csak feltunt volna nekem Madonna) (Igen, van ez a betegsegem, hogy elolvasom a stablistakat), szoval nagyon koncentraltam, hogy ne essen ki a magyar kapa a szambol, komolyan idonkent mar-mar en sem ertettem, mit mondok. (Vhao'a? Haouf''tkaaa.HarrHarrHarr. HarrHarrHarr.) Az est (es az ittletem) legfurcsabb resze megiscsak az, amikor angolul szolsz a masik magyarnak, hogy te is honi vagy, mire o angolul kezd el csodalkozni. Ja, "o'majgaaad".
Ma meg a thanxgivinges hangover tiszteletere reszt vehettem az ez evi IT CROWD special forgatasan, ha lesz olyan resz, amikor valamelyik alagsori balsorsunak telefonon keresztul fel kell installaltatnia egy programot, hogy utana a varos masik pontjarol belemenjen a kuncsaft start menujebe csak azert, hogy ramutathasson a felulrol harmadik ikonra, amit az a szerencsetlen hulye magatol nem talalna meg soha, na akkor az a szerencsetlen hulye en leszek. Remelem, max a hangom fog hallatszani, mert a fejem idokozben nagyon voros volt, es felpercenkent talalkozott az asztallappal.
A kozlekedesrol
mar reg akartam irni, most el is erkezett az ideje:
Ki tudja, miert lepett az evolucio erre a fura lepcsofokra, talan az e tajon kihalasra itelt autos fajta utolso kepviseloinek tulelesi osztone, talan egy kornyezettudatos tarsadalom kollektiv buntudatanak gyumolcse, mindenesetre az elso het gorcsos fraszrohamai utan ("Uramistenem, hol tekersz, te szerencsetlen, meg fognak olni!", "Ne ott told at a gyereket, ostoba nember!", "Je ez az auto magatol megy", stb.) eszre kellett vennem, hogy ezt foloslegesen csinalom. Az autosok mar attol elkezdenek lassitani az amugy sem nagy tempon, ha csak MEGKOZELITEM az atkelohelyet, ha valaki (en meg nem mertem) szabalytalanul probalna atballagni az utcan udvariasan kivarjak, mig kikeresi a terkepen, melyik ut kozepen all, ha meg a hulye budapesti rutinnal terdrerogyok a kasztni elott es csokkal illetem a lokharitot, mert atengedett a zebran (es/vagy integetve megkoszonom) akkor komplett idiotanak neznek, hogy ez meg milyen rituale, o csak ralepett a fekre. Vagy lelepett a gazrol.
Vasarnap pedig kiprobaltam a Budapesti Horror netovabbjat: motorra ultem. OK, nem elore, mert utolso probalkozasimat csak ket-harom rossz idoben rossz helyen teblabolo csirke teteme koronazta (apam elfelejtette a fejembe verni, hol a fek), hanem hatul kapaszkodtam a kijelolt pockokbe, de miutan tuljutottam az elso sokkon (nem latom az utat... NEM LATOM AZ UTAT!, URAMISTENEK, LATOM AZ UTAT, na, akkor most inkabb becsukom a szemem) vigyorogva szlalomoztuk vegig az autok kozott 20 perces utat, mert az egegyadta vilagon senkit nem zavart. Vagy nem mondta.
Na, jo, ez nem jelenti azt, hogy innentol napi szinten motorral fogom terrorizalni a kornyeket, de egy elmenynek jo volt.
A szobafestes utan bringara fogok gyujteni. Ugy tunik itt meg akkor is kevesebb bajom lesz, ha a reggeli zombulasban veletlenul attekerek a jobb oldalra, mintha Budapesten mennek at a zoldlampan.
A hajvagassal kapcsolatban
ugy tunik a kezdeti problemak kihatnak egesz ittletemre, vasarnap konkretan azon kaptam magam, hogy ujraelem az egyetemi evek egyik legemlekezetesebb pillanatat, amikor is ugy funkcionaltam, mint foldeleskor Bloki, csak neki eleg volt egy helyben ulnie mig en egyik kezemmel az egyik kabelt masik kezemmel a dugot tartottam, a labam pedig meghatarozott szogben meg volt emelve, mert minden kontakthibas volt vagy minimum rossz volt az erintkezes, viszont valahogy megis vagnunk kellett az oskovulet jumatikon, kulonben kirugtak volna kipakolaskor.
No, ezzel a koreografiaval vagtam hajat: egyik kezemben az egyik tukor, masikban a masik, harmadikkal vagtam a hajam, mikozben a labammal tartottam a konnektorban a kapcsolatot Europa es Anglia kozott (utobbit adapternek hivjak, csak folyton kiesett). Ja, es mindenezt a szobamban, mert a furdoben nem volt dugasz, igaz is, minek, szegeny MezteneCsiga meg a vegen megrazna magat egy hirtelen mozdulatnal.
Igazan foloslegesnek tunik mostmar ennyi hercehurca azert a 83 szal hajert, ami meg a fejemen van, lehet, hogy inkabb gyantazni kene.
Akklimatizacio
cimszo alatt jol lebetegedtem, szoval az elso hetvegem 75%-at agyban toltottem zsebkendok kozott (csak az orrom folyik, masom nem, szoval nem kell aggodni, mint Lajos megallapitotta engem tovabbra is max a natha dont agynak). Ezt leszamitva a szombat kellemesen indult, sutott be a nap az ablakon, kintrol lagy jazzmuzsika szolt befele en meg probaltam ritmusra trombitalni, ennyivel is probalva bekerulni a londoni pezsgesbe. A dolog egeszen jol mukodott ugy delutan egyig, amikor egyszer csak elborult az eg, feltamadt a szel, szakadni kezdett az eso es a szemben levo extremruha-boltban beakadt a lemezjatszo egyetlen dalnal es annal tovabb nemvolt hajlando mozdulni minden ellenkezo ritmusu hanghatasaim dacara sem, pedig orakon keresztul hallgatni azt, hogy M-M-CSAKKA, igencsak unalmas.
Ugy delutan negy korul adtam fel teljesen, addigramar mindenfele baromsagot osszealmodtam (peldaul a noveremnek lett Joseph nevu ferje, aki ugy nezett ki, mint a Baumgartner), ugyhogy ha mar akklimatizalodunk, akkor ellenszerkent ugyan probaljam mar meg magam itthonerezni valamennyire, mondjuk kezdjem azzal, hogy csinalok magamnak valami kajat.
Delutan 5-re mar takaritottam is. Most kicsit jobb.
egy nagy sohajjal
raszantam magam a radiohallgatasra, mert magam korul csak a francia-nemet-spanyol keveredik az angollal, es ha arra figyelek meg a vegen megtanulom az eszperantot, szoval akkor mar inkabb helyi danobiusz-slager-roxi kombinacio jatszik ugy egy huzamban fel oraig, mert addig birom csak egy huzamban idegekkel, kulonben beleoregszem a beatlesbe.
Errol jut eszembe, megint mennyi venultem - amikor a kisebbik hobbit a cigizes kozben elarulta, hogy o most jott a junibol majdnem nyakon vagtam, de aztan csak kovetkezetesen hasznaltam kesobbi mondataimban, hogy juniverziti. Kesobbi beszelgeteseink vezettek egyebkent a radiohallgatashoz, valahogy abbol a hangsorbol hogy vaahe'ja'an szamomra csak az kovetkezett, hogy valami a torkan akadt, ha nincs az arcjatek valszeg sosem derul ki szamomra, hogy kerdezett valamit.
Hogy egy orok klasszikust idezzek: "ti fejlesztettek ki ezt a kibaszott nyelvet, hogy-hogy nem beszeli nalatok a kutya se?"
Megtortent
az elso beszelgetesem Az Idojaras temakorben angolul, ez uton szeretnek halat mondani a Tradicionalis Temaknak, meg annak, hogy okosan elore felkeszultem rajuk napokkal ezelott, igy legalabb a nyelvtanom nem hagyott cserben, ha mar a sarki szendvicses is kiszurta, hogy magyar vagyok. Az angoltudasom egyebkent meg mindig a studio ajtajaig tart, hazafele pedig cidermennyisegtol fuggoen ujrabootol; nem tudom mi lesz igy, megsem kellene unicumozni reggelente, hogy tudjak koszonni a munkatarsaknak.
Kaptam uj asztalszomszedot is a hatam moge, egy nemet ficko, akin remekul le tudom vezetni csaladom ferfi aganak genetikai hovatartozasat - egy egykilencven magas kopasz pasas kecskeszakallal, farmernadragban, masfel eves springfieldes puloverben es tornacipoben, komolyan olyanok vagyunk igy ketten, mintha haragban lennek a tukorkepemmel es a hatamat mutatjuk egymasnak.Mondjuk rajta szemuveg van, ezert nem ijedek meg nagyon, ha szembe talalom magammal es nem ugyanazt csinalja.
a reggeli idojaras
megallapitasa a legnehezebb - normalis korulmenyek kozott kinezek az ablakon, varok 10 percet, mig latok egy kutyasetaltatot es/vagy hajlektalant, akinek az oltozekebol remekul meg tudom allapitani, mennyire erdemes kivetkoznom magambol aznap.
Na, ezt itt elfelejthetem, hacsak nem akarok kucsma/strandpapucs komboban fesziteni egesz allo nap, marad az a verzio, hogy mindent felveszek, aztan majd lesz valahogy.
Tegnap ejjel fogmosaskor megismerkedtem az uj lakotarsunkkal, eleg csendes darab, bar kicsit exhibicionista, latvanyosan hajlektalan es maszik a falon. Majdnem felrenyeltem a kefet ugy rohogtem, aztan gyorsan lefotoztam
- szerintem a meztelencsigaknak nincsenek szemelyisegi jogaik, ugyhogy o biztos nem banja majd. Bar ki tudja, lehet, hogy kapok majd fenyegeto leveleket a kis barataitol. Mindegy, ugyse olvasok svabbogarul.
Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2010. február
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. október
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. április
- 2009. március
- Az összes »
Utolsó kommentek
- a depressziomrol egyebkent, mickwei: Hat az kevesbe. »
- a depressziomrol egyebkent, mirwen: ööö, a film zseniális, az érzés meg hát.... »
- By the way, mickwei: OK, megvettuk :-) »
- By the way, Zsoc: http://www.youtube.com/watch?v=5zey8567bcg ez idevag :) »
- Almomban, mickwei: Egesz ejszakan keresztul, idonkent felebredve a sajat kiabalasomra. ...A vegetarianus... »
Legtöbb komment
- Almomban (2)
- By the way (2)
- a depressziomrol egyebkent (2)
Kategóriák
- Anglia (41)
- család (22)
- design (4)
- édes istenek (25)
- egyéb állatfajtám (10)
- hogynézelmánki (15)
- izé (1)
- kaja (6)
- mindennap (36)
- nö (13)
- nyomor (6)
- parti állat (19)
- pedantéria (11)
- politika (3)
- PUFF (12)
- YAY! (9)
Linkek
